Az elmúlt néhány napban, ebben a szép tavaszi télben, bekuckózva, egy forró tea és rengeteg szabadidő birtokában kedvem támadt a Netflixen szörfözni, és örömmel láttam, hogy a Semmelweis film már itt is elérhető. Tavaly a moziplakát is felkeltette az érdeklődésemet, de aztán nem sikerült moziban megnézni az alkotást, így természetesen mikor megpillantottam, hogy házhoz érkezett online, azonnal kattintottam. Koltai Lajos rendező és csapata csodálatos mozit varázsolt. Engem lenyűgözött a film!
Néhány életrajzi tudnivaló Semmelweisről
Gondolom Semmelweis Ignác magyar orvos nevét mindenki ismeri. Ő az akit egyszerűen csak az anyák megmentőjeként emleget az orvostudomány, a történelem, és 2013 óta az UNESCO, hiszen ebben az évben A világ emlékezete program részének nyilvánították Semmelweis gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseit és azok dokumentumait.
Ő volt az, aki kitartó és megszállott kutatómunka eredményeként rájött, hogy a gyermekágyi lázat, és ezzel együtt megannyi nő és csecsemő halálát a szülészet és a kórbonctan között egyidejűleg dolgozó és szabadon átjáró orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat vagy vezényeltek le egy szülést.
Ő döbbent rá, hogy egy mezei szappanos kézmosás nem tünteti el a boncolás utáni hullaszagot, így hatékonyabb vegyszerre van szükség. Így talált rá a klórmész-oldatra. Pedig akkor még nem is tudta, hogy nem csak a kellemetlen szagtól, hanem halálos baktériumoktól is megszabadul a klóros fertőtlenítéssel.
Semmelweis már 1847-ben felismerte a fertőtlenítés életmentő hatását, amelyet később, az 1860-as években igazoltak tudományosan Louis Pasteur kutatásai, hiszen akkoriban fedezte fel a láthatatlan gyilkosokat, azaz a baktériumokat.
Semmelweis radikálisan kötelezte az osztályán dolgozó orvosokat, orvostanhallgatókat, a bábákat és a személyzet összes tagját a vizsgáló helyiségbe lépés előtti alapos klórmész oldatos kézmosásra, és az egyes betegek vizsgálata között ugyanilyen fertőtlenítést kellett végeznie minden dolgozójának, körömkefével, könyékig, ami egy majd negyedórát vett igénybe, így aztán eléggé népszerűtlen volt ez az intézkedés és ő maga is. Ráadásul a sok bizonyíték ellenére voltak munkatársai, akik kétkedve fogadták és komolytalannak tartották Semmelweis tézisét.
A filmbeli Semmelweis
Koltai Lajos Kossuth-díjas rendező (a Sorstalanság rendezője és számtalan sikerfilm operatőre) arra a néhány évre koncentrál, amikor Semmelweis a bécsi Allgemeines Krankenhaus közkórház I. számú szülészeti klinikájának orvosaként rájön: a rengeteg halálos áldozatot követelő gyermekágyi lázat fertőzés okozza. A film ennek a négy évnek az eseményeit dolgozza fel.
Amolyan reformkori Vészhelyzetet láttam, ahol egy igen konfliktusos, öntörvényű ember szélmalomharcot vív a bekövesedett, megszokott szabályokhoz konokul ragaszkodó feletteseivel. Végül látszólag megnyeri a csatát, és Bécsből újdonsült szerelmével hazahajózik Pestre.
Megjegyzem, én nagyon kíváncsi lettem volna Semmelweis életének későbbi epizódjaira is, amiből sajnos nem jutott sok, hiszen viszonylag fiatalon, méltatlan körülmények között, a döblingi elmegyógyintézetben halt meg. Az élet furcsa fintora, miszerint egyes orvostörténeti vizsgálódások teljes mértékben bebizonyították, hogy hűdéses elmezavarának okozója – valószínűleg még fiatal korában – egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett kézsérülése volt. Ennél a betegségnél az egyre súlyosabb elmezavar évtizedek alatt alakul ki. Sajnos arra is fény derült, hogy a halála előtti éveiben már nem volt a maga ura, agresszív dührohamai, furcsa, kiszámíthatatlan viselkedése miatt elfordultak tőle a szerettei is, és igyekeztek őt távol tartani betegeitől. Végül felesége közbenjárásával került elmegyógyintézetbe, ahol az ápolói brutális módon bántalmazták, többízben megverték, majd orvosi ellátás nélkül, a sebei okozta vérmérgezésbe hagyták belehalni. Valódi dráma volt az ő élete.
Valószínűleg a következő száz évben nem készül újabb film róla, így ezt a tragikus befejezést nemigen fogjuk filmvásznon látni, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen Kormos Anett és Maruszki Balázs forgatókönyve is igen tömény, színes és eseménydús, lényegében tükrözi a valóságot, annak ellenére, hogy némi fikciót is szőttek bele az alkotók.
A Semmelweis film alkotóiról
A címszerepet játszó Vecsey H. Miklós, akit elsősorban a Vígszínházból ismerhetünk, tökéletesen mutat a filmvásznon. Titokzatos, öntörvényű, magánakvaló, goromba figura, amilyen az elmondások alapján Semmelweis is volt, mégis vele együtt dobban a szívünk, végig érte izgulunk, és ez így van rendben, hiszen az igazi főhősök már csak ilyenek.
A film másik főszereplője Nagy Katica (akit a Rossz versekben, vagy a Mintaapákban is láthattunk már) a történet talán egyetlen fiktív, kitalált szereplője. Ő alakítja Hoffmann Emmát, azt a fiatal nővért, akit a forgatókönyv szerint egy másik intézményből, a bábaképzőből bocsátanak el, mert állítólag a főnökével volt szerelmi viszonya. Természetesen az új munkahelyén Semmelweis osztályára kerül, segíti őt a kutatásban, mi több cinkosa lesz egy olyan nyomozásban, amelynek módszereit az intézmény és az orvosi etika már határozottan elutasítja és bünteti. Ami pedig egyáltalán nem okoz nagy meglepetést, de kifejezetten üdítő hatású ebben az orvosi eszközöktől hangos és halálszagtól bűzös történetben, hogy főhőseink egymásba szeretnek.
Bár ez nem egy kritika, hanem egy kulturális ajánló, de azért itt szeretném megjegyezni, hogy engem lehengerelt Nagy Katica alakítása. Mikor egyszerűen nem tudod megfogalmazni miért, de mint néző egy előadásból, egy filmből hazaviszel egy hangot, egy szempillantást, egy kis lúdbőrt, egy kis torokszorítást… Nekem ebben a filmben az ő alakítása jelentette mindezeket. Abszolút hiteles, eredeti, rebbenékeny, törékeny és mégis bátor, erős, kemény nőt láttam a vásznon, amolyan múltszázadi Wonder Womant, aki minden nehézségen képes átlendülni. Milyen érdekes, hogy a sztoriban ő a kitalált figura… Azért reménykedem, sőt tudom, hogy a valóságban is léteznek ilyen bátor, vagány lányok, asszonyok!
nem mellékesen csodálatos színészek személyesítik meg a történet összes többi szereplőjét is, és persze ezen a ponton elfogult vagyok kicsit, hiszen jónéhány kollégát személyesen ismerek.
Különösen szerettem Gálffi Lászlót, a konzervatív vaskalapos professzor Dr. Klein figurájában, akinek saját lánya és unokája is gyermekágyi lázban halt meg az általa vezetett kórházban, és aki látszólag maga sem tudja, mi emészti fel jobban: a gyilkos kór ellen folytatott küzdelem vagy a lelkifurdalása, ha beigazolódik Semmelweis elmélete.
Györgyi Anna, aki számomra örök kedvenc és az egyik legnagyszerűbb magyar színésznőnek tartom a zsémbes, szigorú szállásadónő szerepében ikonikus figurája a filmnek. De büszkén dicsérem pályatársaimat: Elek Ferencet, Kolovratnik Krisztiánt, Simon Kornélt, Hajduk Károlyt. Ámulatba ejtett, a rengeteg szemtelenül fiatal kolléga: Mészáros Blanka, Kovács Tamás, Patkós Márton, Kizlinger Lilla, Waskovics Andrea, Csapó Attila alakítása.
Jó volt látni Kovács Lajost, Megyeri Zoltánt, Lengyel Ferencet, ahogy egy-egy rövidebb jelenetből, egy karakter-szerepből, hogyan képesek egy emberöltőt varázsolni.
A berendezés, a miliő, a kellékek, a kosztümök, a frizurák, illetve ezek mind együtt repítenek vissza minket egy 180 évvel ezelőtti világba, és hogy ne csak a szemünk, de a hallójárataink is kapjanak az illúzióból, a filmet végig átszövi Pacsay Attila nagyszerű zenéje.
A látványról Pater Sparrow gondoskodott, aki már a Cicaverzumban is bebizonyította, hogy fantáziájának maximum a költségvetés és a rendezője szabhat határt. A kosztümöket Szakács Györgyi álmodta meg, és elmondása szerint eredeti, korabeli kellékeket is viseltek a szereplők, amelyeket a filmgyár jelmeztárában őrizgettek, úgy tűnik nem hiába. A frizurákat és a maszkokat Bariczky Gyöngyvér, Czakó Noémi és Végh Attila vezetésével kreálta egy fantasztikus fodrász-makeup-team. Lényegében végeláthatatlan a stáblista, megannyi elhivatott és professzionális szakemberrel, de ha mindőjüket felsorolnám, azt hiszem soha nem érnék a KultTippem végére. Így tőlük csak elnézést kérek, és szívből gratulálok Mindannyiuk munkájához!
Szeretettel ajánlom ezt a filmet mindenki figyelmébe, és nemcsak a közelgő Magyar Film Napja alkalmából, ami április 30-án lesz, hanem azért is, mert egy szép, nemes történet. Lényegét tekintve hiteles feldolgozása a magyar múlt egy kis darabjának, és én egyáltalán nem bántam, hogy az alkotók mindezt némi romantikába csomagolva adták át nekünk.
Ladinek Judit
színművésznő, a KultTippek szerkesztője
