Egy nagyon kedves barátnőm látogatta meg minap ezt az Art Deco kiállítást, amire én is ihletet kaptam és rá is kerestem a Magyar Nemzeti Galéria oldalán, de rögtön alábbhagyott a lelkesedésem, miután konstatáltam, hogy még éppen egy napig lesz látogatható.

Milyen kár! – gondoltam magamban, hiszen annyira érdekelt volna!

Az art deco egy számomra különösen izgalmas, színes, varázslatos szelete a képzőművészeti stílusnak, amely mindig lenyűgözött, mindig elvarázsolt.

Számtalanszor akadt meg a tekintetem art deco szobron, bútoron, épületen… és bár nem mindig tudtam, hogy pontosan melyik művészeti stílus jegyeit viselik ezek az alkotások, de azt éreztem, hogy simogatják a lelkem, magasszintű vizuális harmóniát keltenek bennem.

Aztán tovább pörgetve a MNG weboldalát, boldogan fedeztem fel, hogy szeptember 25-ig meghosszabbították a kiállítást!

De mi is az art deco?

Az első világháború és a spanyolnátha-járvány okozta trauma után Európában és Amerikában az emberek, érthető módon szinte fejest ugrottak az életigenlésbe, az élvezetekbe.

A formabontó, lázadó avantgard korszakot felváltotta a szépség, az életöröm, a dekorativitás iránti vonzalom korszaka.

Az irányzatban a történeti stílusok idézetei, a népművészet és az egzotikus kultúrák keverednek. Legfőbb eszköze a szemkápráztató látványosság, az elegancia megcsillogtatása, az erotika, az egzotikum varázsának kihangsúlyozása, vagy akár az alvilág borzongató romantikájának bemutatása. Az art deco egyszerre hatott a képzőművészetre, az iparművészetre, a film-és színházművészetre, valamint a zenére és az építészetre.

A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának középpontjában a magyar art deco, kiemelten a plakátművészet és a nagyvárosi élet áll. A tárlat plakátokat, bútorokat, öltözékeket, filmeket és városi tereket bemutatva nyújt átfogó képet a két világháború közötti korszak vizuális kultúrájáról. A kiállításon látható plakátok tökéletesen tükrözik a kor jelenségeit: az emancipált, cigarettázó, modern nőideált, a divat, a sport, a szép autók kultuszát, valamint a szórakozás új formái, a jazzkoncertek, revük, kabarék füstös világát.

Sok mindenről árulkodnak az akkori plakátok. Csak egy apró érdekesség: A Nagymező utcai Moulin Rouge színpadán akkoriban láthattuk Kiss Manyit, Feleky Camillt, de még Komlós Jucit is…

A plakátok mellett folyóiratok, reklámok, könyvek, iparművészeti tárgyak, bútorok, ruhák, cipők, jelmeztervek, kották és építészeti rajzok is szerepelnek a tárlaton.

És ez még nem minden! Hiszen a kiállításnak van egy úgynevezett kísérőkiállítása, amely a ”Dancing 1925 – Magyar művészek a párizsi éjszakában” címet viseli.

Ez a kamarakiállítás Vértes Marcell, Vaszary János és Vadász Miklós művein keresztül idézi meg a korszak párizsi mulatóinak bohém hangulatát. Az Amerikából érkező jazz meghódította egész Európát és természetesen Párizst is. Rengeteg új tánc-stílus született, mint például a charleston, a foxtrott, a shimmy, a boston, a tangó. A dancing szó nemcsak magát a táncot jelentette, hanem egy különleges, felszabadult, párizsias életérzést, hangulatot, amelyet a háborút feledni akaró emberek szenvedélyesen kerestek.

Izgalmas időutazás ez a kiállítás, ha tehetjük látogassunk el a Magyar Nemzeti Galériába, és ha már ott vagyunk a várban, akkor használjuk ki az alkalmat, és mindenképpen sétáljunk is egyet… remélhetőleg a szép szeptemberi napsütésben.

További KultTippek