Akik olvasták F.Scott Fitzgerald könyvét, esetleg látták egykor a filmet Robert Redforddal, aztán az újabb filmet nem is olyan rég Leonardo DiCaprioval, azoknak is bátran ajánlom a Vígszínház lenyűgöző előadását, A nagy Gatsby-t! Ha igazi rajongói ennek a túlhabzó amerikai álomnak, ezt is imádni fogják!

 

Jay Gatsby (Wunderlich József), a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története olyan örökérvényű témákat boncolgat, mint a sírig tartó, romantikus szerelem, a hatalom és a pénz részegítő ereje, az újrakezdés lehetősége.

Kitűnő, karizmatikus színészi alakítások, koncepciózus, kortárs zene, csodálatos zenekar, remek tánckar, koreográfia, professzionális ensemble, és persze fantasztikus látvány-, fény- és hangtechnika. Tehát minden kellék adott, hogy összeálljon egy igényes zenés előadás mondhatnám: musical. Nézőként nem úgy éreztem, hogy egy hagyományos értelemben vett musical-előadáson vagyok. Inkább egy előadáson, amelyben csak akkor fakadnak dalra a színészek, amikor egy prózai jelenet olyan szélsőséges lelkiállapotra jut el, amit már nem lehet puszta élőszóval tolmácsolni, hanem mindenképp zenével kell alátámasztani.

 

Gatsby a színpadon

Ifjabb Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője kimaxolja a zenés műfajban rejlő összes lehetőséget. Rendkívül jó ritmus és stílusérzékkel mutatja be a nyughatatlan várost, ahol főhősünk él, aki folyamatosan úszik az árral szemben, de így sem tud kilépni a múlt árnyékából. A darab egyik karizmatikus jelenete éppen ezt a helyzetet szimbolizálja. Jay Gatsby a forgószínpaddal ellentétes irányba menetel, miközben majd szétrobban körülötte a világ, de ő őrjöngve és lenyűgöző módon énekel, és kiáltja a semmibe fájdalmát.

Az előadás zenéjét Kovács Adrián, a dalszövegeket Vecsei H. Miklós írták, akik tökéletesen ráéreztek az amerikai regény álmodozó mítosz világára, és arra, hogy a történet karaktereinek küzdelmei, bárhol és bármikor játszódhatnának, akár a mai Budapesten is.

Az előadást még izgalmasabbá és pulzálóbbá teszi az élő zenekar, amely hol kiemelkedik a zenekari árokból, hol ismét elsüllyed. Így fektetve nagyobb hangsúlyt a zenei amplitúdókra és a jazzkorszak érzéki világára.

Bakó Gábor szexi és tömény koreográfiája már az első negyedórában elvarázsol, ugyanis a nyitó-képben, mint a New York-i divathét manökenjei vonulnak fel az előadás szereplői. Meglepő módon mindenki remekül mozog, tökéletes stílusban, tökéletes összhangban a karakterével, a szerepével. Ami azért valljuk be, magyar musicalekben nem mindig sikerül.

 

Többszereplős, mozgalmas darab

A szereplőgárda is abszolút telitalálat! A címszerepet játszó titokzatos sármőr Wunderlich József, a Daisy Buchanan-t árnyaltan alakító finom, kecses naiva Waskovics Andrea, a vagány és érzékien rideg Szilágyi Csenge, mint Jordan Baker, a nárcisztikus gazdag szépfiút, Tom Buchanan-t játszó Brasch Bence, és az egész sztorit hátán cipelő, a történetet elmesélő Ertl Zsombor, Nick Carraway szerepében.

Számomra mégis az előadás legmeghatározóbb jelensége Márkus Luca, Myrtle Wilson szerepében, aki több villanással is elérte, hogy aznap este ”ellopja a showt” a többiektől. Tökéletesen hozta a kétségbeesett mindenre elszánt szerető nő karakterét, akinek heves vérmérséklete okozza a darab tragikus végkimenetelét.

Elbűvölő volt még Balázsovits Edit és Hegedűs D.Géza társadalomkritikának is beillő dialógusa a második rész elején. A szünetről visszatérve olyan érzésem volt, mintha hirtelen egy techno-partyba csöppentünk volna, ahol elmosódik a határ nézőtér és színpad között, és gátlástalanul táncoló, őrült jelmezekben parádézó figurák próbálják elhitetni velünk nézőkkel, hogy bizony mi is a történet szereplői vagyunk. Talán a darab és a mai világ legfontosabb kérdése, ami egyben üzenet is: Hol vagyok? ITT és MOST, vagy folyamatosan a múltban vagy a jövőben?

 

Összegzés

A 100 évvel ezelőtt játszódó regény üzenetei ma is aktuálisak. Miért menekülünk a valóság elől? Miért félünk az elköteleződéstől? Miért bújunk álcák és jelmezek mögé? Miért hajszoljuk az élvezeteket, miközben elidegenedünk azoktól, akik számára igazán fontosak lehetnénk, és akik igazán fontosak számunkra? Mi, jelenkori emberek is ugyanezekkel a dilemmákkal szembesülünk. Mindegy mikor és hol élünk, az 1920-as évek Amerikájában vagy a 2020-as évek Európájában. Az azonban biztos, hogy egy ilyen kitűnő színházi előadás reményt ad bárkinek és felemel mindenkit!

– Ladinek Judit ajánlása –

 

További KultTippek Ladinek Judittól