Már ‘A Fehér Lótusz’ első évada is bekerült a KultTippjeim közé, és nem csak engem ragadott magával ez a különleges, már-már misztikus hangulatú, fájdalmasan precíz társadalomkritika, ami akár egy Agatha Christie könyv adaptációja is lehetne.

Mike White tíz Emmy-díjjal kitüntetett minisorozatának új évada most pedig hétről-hétre ismét a tévé elé bilincsel. Már a kezdő epizód első öt percében kiderül, hogy a Szicíliai luxusszálló flancos vendégeinek vakációja nem éppen esemény mentes, átlagos nyaralás lesz.

Nem csak a helyszín, a szereplők is változtak az első évadhoz képest.

De akárcsak Hawaiin (az első évad helyszínén), úgy Szicíliában is ugyanazzal a kényszeredett mosollyal és pezsgővel várja a Fehér Lótusz Hotel személyzete a bosszantóan gazdag amerikai szállóvendégeket.

Megérkezik Cameron (Theo James) a vagány, jóképű újgazdag üzletember és felesége, az örökké mosolygó, mindig boldog Daphne (Meghan Fahy). Velük érkezik Cameron meghívására a főiskolai barátja, a csendes, visszafogott Ethan (Will Sharpe), és felesége, a jogász Harper (Aubrey Plaza), akiről az első benyomásunk az lehet, hogy egy született hárpia. Őket követi a Di Grasso család három generációja, a mindenkivel flörtölő nagyapa, Bert (F. Murray Abraham), a látszólag mindenből kiábrándult fia, Dom (Michael Imperioli), és az unoka, a lányos-anyák álma, a mindig udvarias és megnyerő huszonéves Albie (Adam DiMarco).

 

A Fehér Lótusz világa

A forgatókönyvíró és a casting-direktor egyetlen párost repített át az első évadból a másodikba. Ők pedig nem mások, mint Tanya (az ikonikus Jennifer Coolidge) a dúsgazdag, labilis lelkiállapotú milliárdos nő, és újdonsült férje, Greg (Jon Gries). Utóbbi érzéseit láthatóan nem a szíve, hanem az asszony bankszámlája gerjeszti… Tanya ráadásul magával hozta személyi asszisztensét, Portia-t (Haley Lu Richardson), akit Greg ki nem állhat.

Mindegyik szereplő más és más karakter. Hamar megismerhetjük őket, hiszen a rendező zsenialitását tükrözi, hogy egy finom reakcióba, egy apró fintorba képes belesűríteni egy egész életet.

Mint mondtam, hamar megismerjük a szereplőket, de ezer apró titkukat, igazi énjüket a maszk mögött csak epizódról-epizódra tárják fel előttünk.

Ugyanúgy, ahogy a hotel dolgozói, hiszen ők is fontos mozgatórugói a sztorinak, ám ezúttal a hotelmenedzser nem egy férfi, hanem egy ízig-vérig olasz, szókimondó hölgy: Valentina (Sabrina Impacciatore).

És ne legyünk álszentek, a hotelek személyzetéhez tartoznak, ha nem is hivatalosan a prostituáltak.

Lucia (Simona Tabasco) és Mia (Beatrice Grannó) a két alkalmi szexmunkás vidáman és derűsen virgonckodnak a hotel férfi vendégeivel. Nem is sejtik, hogy mennyi bonyodalom és konfliktus okozói lesznek könnyelmű pénzkeresésükkel.

Friss, üde lényük még jobban erősíti a második évad témaköreit. A férfi-nő viszony bonyolult, zegzugos labirintusát, az örök dilemmát: mikor ideális egy kapcsolat. Ha kiállunk magunkért, megvitatunk minden zűrös ügyet, bízva a kapcsolat épülésében? Vagy ha bölcsen, türelmesen legyintünk az élet buktatóira, mint ahogyan sokszor nagyszüleink tették, titkon remélve: úgyis minden megoldódik magától?

Nos, ha ezekre a kérdésre nem is kapunk biztos receptet, annyi azért elmondható: a White Lotus második évada ismét hozza a tőle elvárt színvonalat. Mind a karakterek, a sztori, az aláfestő zenék professzionális egységet alkotnak. Természetesen csak fokozza az izgalmakat és a fülledt romantikát, hogy a történet helyszíne Szicília!