Emlékszem, 1986-ot írtunk, amikor is tinédzserként érkeztem az MTK-stadionba, három barátnőmmel, és persze Anyukámmal (hiszen kellett a szülői felügyelet), körülbelül annyit tudtam Rod Stewart énekesről, hogy rekedt hangja van, és ő énekli a Baby Jane című számot. Azt gondolom, inkább Anyukámat érdekelte ez a koncert, minket pedig elvitt magával. Mindig is fantasztikus zenei ízlése volt, talán azt gondolta, nem árt, ha ránk is ragad egy kis pop-kultúra.
Így is lett! Azóta is rajongok ezért a különleges, érces hangú, ördögien szexi, skót-brit énekesért, aki annak ellenére, hogy januárban tölti a 79. életévét, egy világkörüli slágerturnéval koronázza meg karrierjét, amelynek egyik állomása a budapesti MVM Dome lesz, június 22-én.
Sir Roderick Stewart (hiszen 2016-ban az angol királynő születésnapja alkalmából lovagi címet kapott), az 1960-as évek végén vált ismertté, a Jeff Beck Group énekeseként. A csapat 1969-ben feloszlott és Rod Stewart Ronnie Woods-szal és a Small Faces három tagjával ”Faces” néven fuzionált. A csapat 1975-ig zenélt együtt, majd szétváltak útjaik. Ekkor jelent meg az „Atlantic Crossing” című albuma, amely már azt pop-os hangvételt ütötte meg, amitől a mai napig sokan rajongunk érte és a dalaiért.
Mostani koncertjén is egészen biztosan felcsendül megannyi ismert sláger, mint például a Have You Ever Seen the Rain, a Do Ya think I’m sexy, a Sailing, az Every Beat of My Heart, a Young Turks, a First Cut is the Deepest. De azt sem árt tudni, hogy 2002-ben Rod a fejébe vette, feldolgozza az 1930-as, 40-es és 50-es évek amerikai klasszikusait és „The Great American Songbook” címmel el is indult ez a sorozat, amelynek első albuma az „It Had To Be You” óriási sikereket ért el.
A második album 2003-ban jött ki, és az ”As Time Goes By” címet viselte. Nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem az amerikai lemezeladási listákon is a csúcsra tört. A 2004-es ”Stardust” a sorozat harmadik albuma, amely az Egyesült Államokban toplista első lett. A 2005-ös ”Thanks for the Memory” pedig egy Grammy-díjat hozott Rodnak.
Az én személyes kedvencem a 2009-ben megjelent ”Soulbook” címet viseli, amelyen – mint azt a címe is sejteti – a klasszikus amerikai slágerek mellett helyet kaptak a soul-zene gyöngyszemei is. Ez volt Rod Stewart 25. stúdióalbuma, és mint ahogy a többi ilyen stílusú lemez, természetesen ez is bombasiker lett! A Billboard 200-as listáján a TOP 5-ben debütált.
Végül 2010-ben a ”Fly Me To The Moon” zárta ezt a hatalmas gyűjteményt, azaz a Great American Songbook sorozatot.
Rod Stewart pályafutása során több mint 100 millió eladott lemezzel büszkélkedhet és a Billboard magazin ”a világ valaha élt száz legsikereresebb zenésze” listáján az előkelő 17. helyet foglalja el.
Vitathatatlan, hogy ő egy igazi pop-legenda, egy csodálatos zenész, nyolc gyermekes édesapa és nagyapa (…igen… „elfogyasztott” pár feleséget…) és talán kevesen tudják, de 2000-ben legyőzte a rákot, azóta pedig aktívan részt vesz a City of Hope alapítvány jótékonysági akcióiban, így támogatja a rák elleni gyógymódok fejlesztését.
Imádja a gyors autókat és egyik hobbija a modellvasút-építés, olyannyira, hogy Los Angeles-i otthonának padlásán mintegy 1500 négyzetméternyi modellt épített, amely az 1940-es évekbeli New York és Chicago hangulatát idézi. Azt azért szívesen megkérdezném tőle, hogy ennyi munka és ekkora család mellett mikor jut ilyenekre ideje?
Mindenképpen ajánlom ezt a koncertet, hiszen azt gondolom, hogy vannak emberek, akiken egyszerűen nem fog az idő. Rod Stewart is ilyen! Lehet akárhány éves, Ő bizony odapakolja magát!
Ladinek Judit
színművésznő, a KultTippek szerkesztője
