Hihetetlen, de a Madách Színház ikonikus Macskák musicalje szeptember 24-én elérkezett az 1500. előadáshoz!
Hatalmas áttörés volt ez a magyarországi zenés színházi életben, hiszen a nyolcvanas években nemigen jutottunk itthon ilyen nyugati musical-csemegékhez.
Szirtes Tamás – az előadás rendezője és a színház jelenlegi igazgatója – azonban minden követ megmozgatott, hogy a Macskákat kis hazánkba importálja.
Szerencsére sikerrel járt, hiszen a West End és a Broadway után a Macskák Budapestre is megérkezett 1983-ban.
Az előadás egy misztikus, varázslatos történet, amely ugyan macskákról szól, de emberi karaktereket jelenít meg. Színes egyéniségük, változatosságuk, hierarchiájuk tökéletes tükörképe emberi társadalmunknak.
Jómagam 30 éve szerepelek az előadásban (ami szintén hihetetlen!) így aztán úgy döntöttem, szeretettel ajánlom a KultTippek olvasóinak a Macskákat!
Bár kollégáimmal mindig megkérdőjelezzük, hogy létezik-e még ember ebben az országban, aki ne látta volna ezt az előadást, de aztán rádöbbenünk, hogy igen!
Hiszen újabb és újabb generációk nőnek fel, akiket egyszer csak elhoz a nagyikája, az apukája vagy bármelyik családtagja a Macskákra. Igazi családi program!
Emlékszem, annak idején még a színház táncosaként tanultam be az előadás koreográfiáját Seregi Lászlótól (aki sajnos már nincs közöttünk), de magával ragadó egyénisége, humora, muzikalitása, profizmusa máig bearanyozza az előadás minden pillanatát.
Vicces történeteit, anekdotáit a mai napig emlegetjük mindannyian, akik részt vettünk ebben a próbafolyamatban.
Macska-pályafutásom a legkisebb női szereppel, Jemima nevű cicával kezdődött, majd Mindlevery-vel folytatódott (amelyet Hűvösvölgyi Ildikótól örököltem színművészetis egyetemistaként), jelenleg pedig Bombalurina szerepét játszom, ami mindig is az egyik kedvenc karakterem volt a darabban.
Büszkeséggel tölt el, hogy olyan „ősmacskákkal” szerepelhettem egy színpadon, mint Haumann Péter, Almási Éva, Hűvösvölgyi Ildikó, Paudits Béla, Cseke Péter, Szerednyey Béla, Bajza Viktória, Póka Éva, Szakály György… – akik annak idején letették ennek a legendás előadásnak az alapköveit, és mind a mai napig visszatérnek hozzánk jeles jubileumokon.
A Macskák számtalan felújítást és vérfrissítést megélt már, a több mint harminc éves kosztümök, a régi díszlet többször lecserélődött, de egy valami nem változott: akár nézői, akár szereplői vagyunk ennek az előadásnak, és végighallgatjuk ezeket a dalban elmondott T. S. Eliot verseket, Romhányi József bravúros magyar szövegeivel, A. L. Webber csodálatos zenéivel, szinte biztos, hogy megváltozik a cicákról alkotott véleményünk.
Ha eddig a kedvencei voltak, ezután még jobban fogja őket szeretni.
Ha esetleg nem, akkor is biztosan közelebb kerülnek a szívéhez.
Annyi mindent tudnék még írni erről a legendáról, de az igazság az:
„Hogy lásd a macskák életét,
Úgy vélem, ennyi épp elég!”
Illetve el kell jönni, és megnézni ezt az előadást, egyszer az életben mindenképp!
Ladinek Judit
színművésznő, a KultTippek szerkesztője
(Fotók: Mohos Angéla)
