Molnár Ferenc a 20.század legismertebb magyar színpadi szerzője volt a nagyvilágban. Az Ő nevéhez fűződik A Pál utcai fiúk, A hattyú, A testőr, a Játék a kastélyban, Az ördög, a Liliom (amelyet később Kertész Mihály, majd Fritz Lang is megfilmesített, sőt Körhinta címmel musical is készült belőle a Broadwayn) és Az üvegcipő.
Az üvegcipő című vígjáték ősbemutatója 1924-ben volt a Vígszínházban, és most majdnem 100 év elteltével a Mohácsi testvérek átdolgozásában tér vissza újra a Vígbe.
„Ez a 100 éve íródott darab mindent tud a szerelemről, annak abszurditásáról, szépségéről és kegyetlenségéről. Egy ilyen anyaggal dolgozni, egy olyan rendezővel, aki zsigerileg mozgatja meg az embert színészként és nézőként is csodálatos érzés. Az fogalmazódott meg bennem a próbák alatt, hogy nekem ez az a színházi nyelv, ami miatt anno színész akartam lenni.” – nyilatkozta a darabban Adélt játszó Kovács Patrícia.
Mennyire igaz! Soha nem felejtem el, hogy ezt a darabot a 90-es évek elején a Madáchban játszották, Györgyi Anna és Huszti Péter főszereplésével, és ugyanezt éreztem!
Számtalanszor néztem meg az előadást, amely teljesen lenyűgözött. Ezen színházi élményemnek nagy szerepe volt abban, hogy pár év múlva én is a Színművészeti Egyetem, majd a színészi pálya mellett horgonyoztam le.
Elvarázsolt az író humora, briliáns dialógusai, amilyen abszurd módon megjeleníti a józsefvárosi cselédlány mesébe illő, romantikus szerelmi történetét.
Azonban Az üvegcipő főhősnője Szabó Irma nem az a Hamupipőke, aki gazdag királyfiról álmodozik. Nem. Ő egy szegény asztalosba, a korosodó és mogorva Sipos Lajosba szerelmes halálosan és menthetetlenül. Érzelmeit sokszor elbűvölően bájos szerelmes versikékben fogalmazza meg:
„Boldogságom hímpora, Lenge szellő lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora!”
Irma olyan, mintha nem is ebben a világban létezne. Imád színházba járni, és az ott látott darabok, az erős szenvedélyes érzelmek, a költészet, óriási hatással vannak rá. Olyan, mint egy kisgyermek. Őszinte, naiv, tiszta és ezért nagyon szerethető.
Egy furcsa szerelmi négyszög ironikus hálójába keveredik, ugyanis szíve választottját már más is kiszemelte magának. Adél, a panziósnő is szemet vetett Sipos úrra, sőt házassági tervei is vannak, annak ellenére, hogy fiatal szeretőjének, Császár Pálnak a karjaiban keresi a boldogságot. De Irmát nem fertőzik meg a körülötte élők érdekkapcsolatai. Kitartó, szenvedélyes és menthetetlenül szerelmes.
A csoda talán nem azonnal és nem olyan módon, mint ahogyan azt számtalanszor elképzelte, de végül megérkezik az életébe.
A Vígszínház idei évadjának első bemutatóját Mohácsi János rendezi, aki így nyilatkozott az előadásról:
„Az igazán nagy történetek mindig azok maradnak. Ilyen Az üvegcipő is. Olyan törékeny emberi viszonyokkal, konfliktusokkal szembesülhetünk, amelyek mindannyiunk számára ismerősek. A Molnár-szöveg felett nyelvileg azért itt-ott elröppent az idő, ahhoz hozzá kellett nyúlni és komoly változtatásokat eszközöltünk a második felvonás szerkezetében is. A zene pedig, ami Molnárnál a második felvonás végére korlátozódik, nálunk a Szakértők-zenekar jóvoltából élő muzsikával szövi át az egész előadást.”
A történet négy főszerepét Waskovics Andrea, Stohl András, Kovács Patrícia és Medveczky Balázs alakítják. A díszletet Mohácsi András, a jelmezeket Remete Krisztina tervezte. Az előadás dramaturgja Mohácsi István, a koreográfusa Kovács Márton, a világítástervezője Friedrich Gergely, a rendező pedig Mohácsi János.
Ez egy valóban szívfacsaró mese, amely meghódította nemcsak a magyar, de a külföldi színházak közönségét is, és most visszatér igazi otthonába, ahol született, hiszen ezt a darabot – oly sok Molnár Ferenc drámához hasonlóan – a Vígszínház mutatta be először.
Ladinek Judit
színművésznő, a KultTippek szerkesztője
/A fotókat Dömölky Dániel készítette./
