Emlékszem gyermekkoromból Anyukámék egyik gyakori mondatára, amely szinte állandóan elhangzott, ha nagyobb társaság jött össze nálunk vagy családi esemény zajlott: „…a legjobb társaság mindig a konyhában gyűlik össze…” és valóban!
Kislány koromban még nemigen tudtuk, hogy mi is az az amerikai konyha, éppen ezért ahol az ételek készültek, az egy intim, visszavonuló-rejtekhely maradt, ahová a már jóllakott rokonság vagy vendégsereg egy része (általában a nők) összegyűltek, hogy családi anekdotákat, városból hozott sztorikat, pletykákat osszanak meg egymással, amit én kislányként tátott szájjal hallgattam és néha – véletlenül – elkottyintottam a Nagymamámnak.
Ezek az emlékek törtek fel bennem, amikor a ”Konyharegék” című szakácskönyvet megláttam!
A könyv megálmodója Gálvölgyi Dorka, (a VI. kerületben található Eötvös10 Kulturális- és Szórakoztató Központ vezetője), aki arra gondolt, hogy Budapest 150. születésnapja alkalmából készüljön egy könyv, amely olyan színes, sokrétű, befogadó és elfogadó, mint amilyen Terézváros. Bizonyára kevesen tudják, hogy Terézváros lakosságának körülbelül 20 százaléka más országból, másik kultúrából érkezett, és választotta végleges otthonaként ezt a multikulturális városrészt.
Ez a könyv nem pusztán szakácskönyv, de telis-tele van isteni receptekkel, gyönyörűen fotózott ételekkel. Tizenegy embernek és családjaiknak a története, akiknek az útja egészen Terézvárosig kanyargott Vietnámból, Kanadából, Indiából, Olaszországból, Bulgáriából vagy éppen Nigériából.
A könyvből megtudhatjuk hogyan készítsünk calabriai húsgombócot, andalúz salmorejo-t, vagy kanadai pisztáciás sütit. Ez utóbbit biztosan elkészítem karácsonykor!
Mautner Zsófi gasztroblogger és szakíró a következőket írta a könyv ajánlójához: „A velünk élő külföldiek szikrányit sem vesznek el a magyar kultúrából és hagyományokból. Éppen ellenkezőleg! Kívülálló látásmódjuk által annak szépségeit még szebbé, értékeit még értékesebbé teszik. Tükröt állítanak nekünk, más, új szemszögből nézik kultúránkat, konyhánkat. Hétköznapjainkba és a tányérunkra pedig rengeteg új színt hoznak. Milyen unalmas is lenne nélkülük!”
Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész ezeket a gondolatokat fűzte a könyv bevezetőjéhez: „Budapest mindig is nyitott szívű, befogadó város volt! – ezzel a múlttal mi más is lehetne? A világ időközben kitágult, ma már sokan jönnek messziről is. Ebben a könyvben tizenegy terézvárosi szomszédunk főz és mesél az országról, ahonnan jött. Kit a hivatása, kit a szerelem, kit a történelem vihara sodort közénk, néhány évre vagy örökre. Új színeket és új ízeket hoztak. A történeteikben néha több a keserű, mint amennyit jólesne hallanunk. De nagyon reméljük, hogy az itteni életükben már túlsúlyban lesz az édes és hogy aki bennünket választ, hazára talál, ahogy a korábbi jövevények tíz- és százezrei.”
Még nem említettem az alkotókat…
A könyv írója: Artner Szilvia-Sisso (író, újságíró), aki hisz abban, hogy egymás alaposabb megismerése és a különböző kultúrák kreatív együttélése a világbéke záloga.
Az ínycsiklandó és inspiráló képeket Tóth Gábor (fotós, vizuális szakember) készítette, akinek az volt a célja, hogy fotográfiáin ott legyenek azok, akiknek a távoli otthon, a gyermekkor és a „haza” íze és szeretete jelenik meg a tányérukon.
Az ételek íze, illata gyermekkorunk emlékét hozza vissza a múltból. Anyáink, Nagyanyáink, őseink kultúrájának, szokásainak ápolását talán így őrizhetjük meg és adhatjuk tovább a legegyszerűbb, leghétköznapibb módon. Nem szeretnék nagyon érzelegni, de ilyenkor karácsony táján azért mégiscsak megengedem magamnak:
Egy kicsit a világot is megváltjuk minden egyes tál étel elkészítésekor, tálalásakor, hiszen ahol főznek, ott szeretet, béke és remény van.
Áldott, gyönyörű és békés karácsonyt kívánok Mindenkinek!
Ladinek Judit
színművésznő, a KultTippek szerkesztője
