Ideiglenesen Budapestre költözött a párizsi Musée-d’Orsay és Musée de L’Orangerie egy kis szelete, egészen pontosan Pierre-Auguste Renoir legnagyszerűbb, legismertebb műalkotásai.

 

Renoirt az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon, ugyanakkor hat évtizedet felölelő, az 1860-as évek elejétől egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig kibontakozó, gazdag és sokszínű életművének jelentős része kívül esik az impresszionizmus keretein. Fiatal, kezdő művészként egyike volt az új stílus megteremtőinek. 1881-es, sorsdöntő olaszországi útját követően azonban elfordult az impresszionizmus megközelítésétől és célkitűzéseitől. A szilárdabb, állandóbb kifejezési formát kereső festő nagy elődeihez, Raffaellóhoz, majd a francia rokokó mestereihez, Jean-Antoine Watteau-hoz, Jean-Honoré Fragonard-hoz, François Boucher-hez, végül Tizianóhoz és Peter Paul Rubenshez fordult útmutatásért. Évtizedeken át intenzív párbeszédet folytatott példaképeivel, új, modern hagyományt teremtve. Renoir még élete végén, a 20. század első évtizedeiben is kísérletező és megújulásra képes alkotó tudott maradni, aki páratlan festőiségével, lenyűgöző termékenységével, példaértékű kitartásával a következő generáció nagy alakjait, Pablo Picassót és Henri Matisse-t is inspirálta.

 

Renoir élete

Pierre-August Renoir 1841 február 25.-én, Limoges-ban látta meg a napvilágot, apja szabó, anyja szabósegéd volt. A festő már kisgyermekkorát a Louvre szomszédságában töltötte, hiszen 3 éves korában a család Párizsba költözött. A Louvre közelében éltek abban az időben, amely akkor nemcsak múzeum volt, hanem irodákat és lakásokat is magában foglalt. Renoirt fantasztikus kézügyességgel áldotta meg a Teremtő, így 13 éves korában porcelánfestőnek kezdett tanulni. 15 évesen már olyan eredményes volt, hogy komoly, igényes feladatokkal bízták meg.

Béréből nemcsak a saját megélhetésére, de szülei támogatására is futotta. Szabadidejében rengeteget látogatta a Louvre-t. Sajnos a gépi festési eljárások bevezetése következtében a manufaktúra, ahol addig dolgozott, bezárt. Renoir ekkor 17 éves volt.

1861-64 között Charles Gleyre svájci festőnél festészetet tanult, és ekkor kezdi keresni saját útját, és stílusát, kezdi bontogatni szárnyait, mint festő. Nagy hatással voltak rá példaképei: Gustave Courbet, Diaz de la Pena, de barátai is, az impresszionista Claude Monet, Alfred Sisley vagy Frédéric Bazille, akikkel sokat festettek együtt a szabadban.

A művészi körök és a kritikusok felfigyeltek alkotásai frissességére és természetességére, azonban vevőt alig talált a festményeire, így az 1860-as évek végére úgy elszegényedett, hogy súlyos megélhetési gondokkal küzdött.

Az 1870-es porosz-francia háborúban önkéntesnek jelentkezett a lovassághoz, de szerencséjére a hadszíntértől távol állomásozott egységével, így 1871-ben épségben térhetett vissza a fővárosba, a párizsi kommün forgatagába. A kommün bukása után újra felvette a kapcsolatot barátaival, Monet-val és Sisley-vel és csatlakozott hozzájuk Édouard Manet is. Renoir szívesen ábrázolt alakokat, önmagát ”figurális” festőnek vallotta, de előszeretettel festett társadalmi eseményeket is, az egyik leghíresebb ilyen témájú képe a ”Bál a Moulin de la Gallette-ben”. Megjegyzem ez az én egyik kedvenc festményem tőle.

 

Renoir felemelkedése

Egyre több kiállításon szerepelt képeivel és egyre népszerűbb lett nem csak a látogatók, hanem a műkereskedők körében is. Az 1870-es évek közepétől jobbra fordult a helyzete, amikor is megismerkedett Georges Charpentier kiadóval, aki megbízta, hogy fessen képet feleségéről, Madame Charpentier-ről, és gyermekeikről. Ezek után a befolyásos hölgy olyan sok ismerősének ajánlotta őt, hogy Renoir már alig győzte a megrendelt portrék elkészítését.

1881-es olaszországi útja után, ahol nagy hatással volt rá Raffaello és Jean Auguste Dominique Ingres művészete, Renoir a klasszicizmus felé fordul, de műveiben ugyanúgy megmarad az életöröm, a lendület, a frissesség. E korszakának egyik legjellegzetesebb alkotása ”A tengerparton”, amely nem más mint egy portré kedveséről, Aline Charigot-ról. Később ettől a hölgytől született meg első gyermeke, Pierre Renoir, akiből színész lett, második fiuk, Jean Renoir pedig filmrendezőként vált ismertté.

1892-től reumás ízületi gyulladás gyötri, ezért a tengerpartra Cagnes-sur-Mer-be költözik, háza a ”Les Collettes” ma is áll és múzeumként működik.

 

Az utolsó időszak

Betegsége tolószékbe kényszerítette, de ennek ellenére élete végéig festett, sőt, amikor már képtelen volt fogni az ecsetjét, azt a kezéhez kötöztette, így alkotott tovább és még ebben az állapotában is remekműveket produkált, például így készült Tilla Durieux színésznő portréja.

1919-ben, 78 éves korában hunyt el a tájképek, csendéletek, portrék életvidám festője, akinek egyik híres kijelentése, akár ars poeticája is lehetne: „A föld az istenek paradicsoma, ezt akarom megfesteni!”

 

„A festő és modelljei” című lenyűgöző Renoir kiállítást január 7-ig látogathatjuk meg a Szépművészeti Múzeumban, és a nagy érdeklődésre való tekintettel hétfőn egész nap, hétvégén pedig bővített nyitvatartással vár minket a múzeum.

 

Ladinek Judit
színművésznő, a KultTippek szerkesztője