Már a címe is beszédes… A 30-as évek Amerikája… Egy züllött, bűnös városról beszélünk, ahol semmi nem szégyen, sőt minél nagyobb botrány fűződik a nevedhez, annál inkább felkap a média, s ha esetleg bűneidet megbánó, jó útra tért bűnöző vagy, a nép egyenesen hősként tisztel majd.
A világ bármely városában játszódhat ez a történet – nemcsak Chicagóban.
A magyar rendezők is szívesen veszik elő ezt a musicalt, hiszen mindig van aktualitása, lapul benne némi polgárpukkasztás, némi közbotrányokozás, de mindezt rengeteg humorral, könnyedséggel, és hatalmas idézőjelekkel írták meg a szerzők /John Kander, Fred Ebb, Bob Fosse (Maurine Dallas Watkins műve alapján)/.
Valószínűleg így próbáltak utalni arra, hogy ha nem vesszük véresen komolyan az életet, akkor sokkal elviselhetőbb és talán mindennapi problémáink is gördülékenyebben oldódnak meg.
Ahogy a darab fináléjában énekli a két főhősnő, Roxie Hart és Velma Kelly:
„Pár év csak, tíz vagy száz, és porrá-köddé válsz,
Hát élj most így volt, így van jól!”
Persze nem Roxie-ról és Velmáról kell példát venni, hiszen igen sok vaj van a fejükön, de a nézőtéren ülve bizony cseppet megirigyeljük a pimasz szókimondásukat, a vagányságukat, az életrevalóságukat. Én legalábbis ezt éreztem, valahányszor láttam ezt az előadást.
Márpedig igen sokszor láttam, ugyanis volt szerencsém Bécsben dolgozni 2000-ben, a Ronacher Theaterben egy musical-showban, és éppen ekkor játszották a Chicagót a szomszéd színházban, a Theater an der Wienben, így – ha éppen volt egy szabad estém – azon kiváltságosok közé tartozhattam, akik szakmai jeggyel nézhették meg ezt a show-t.
Teljesen elvarázsolt!
Mint már említettem, számtalan színház tűzte műsorra a Chicagót, amelynek egyébként közel ötven éve, 1975 júniusában, New York-ban volt az ősbemutatója és a zenés színház fantasztikusan zseniális koreográfus-rendezője, Bob Fosse álmodta színpadra.
Az előadás hatalmas sikert aratott, és számtalan Tony díjat is bezsebelt.
Magyarországon a Fővárosi Operettszínházban mutatták be először, Galambos Erzsi, Felföldi Anikó és Harsányi Frigyes főszereplésével, Seregi László rendezésében.
Bevallom őszintén, ez a musical azért is áll közel a szívemhez, mert 2001-ben a Madách Színházban is bemutattuk, mikor is az egyik női főszerepet, Velma Kellyt alakíthattam.
Ez volt az első komoly feladatom a Madáchban.
Akkoriban még nemigen értettük, hogy egy bűnöző hogyan és miért válhat felkapott médiasztárrá, de azóta sajnos bizonyos szempontból itthon is feje tetejére állt a világ.
Nagyon izgalmas, szexi és lendületes előadás volt, amelyet Szirtes Tamás rendezett, a főszerepeket Malek Andrea, Balla Eszter, Gallusz Nikolett, Détár Enikő, Szerednyey Béla, Debreczeny Csaba és Gergely Róbert alakították.
Most pedig izgatottan várjuk a Szegedi Szabadtéri Játékok saját produkciójaként színpadra kerülő Chicagót, amely első alkalommal kerül bemutatásra a Dóm Téren augusztus 12-én, 13-án, 14-én, 18-án, 19-én és 20-án.
A szereposztás parádés: Nagy Ervin, Janza Kata, Ónodi Eszter, Czakó Julianna, Lakatos Márk… igen, Lakatos Márk, akit most nem stílus- és divatdiktátorként, hanem a darab konferansziéjaként ismerhetnek meg a nézők.
A kreatív team:
Rendező: Béres Attila, zenei vezető: Silló István, koreográfus: Barta Dóra, jelmeztervező: Papp Janó, díszlettervező: Kálmán Eszter.
A névsort látva úgy gondolom, egy izgalmas, újszerű, de mégis örök érvényű Chicago-előadás kerül színpadra, amit nem lehet megunni, hiszen mindig aktuális, mindig elgondolkodtató, mindig pimasz – és persze mindig szól a jazz…
És ha már Szegeden járunk, az előadás előtt mindenképpen szakítsunk időt egy csöppnyi gasztrokalandra… Ha a Reök Kézműves Cukrászdára, a Hági Udvarra vagy a Kiskőrössy Halászcsárdára esik a választásunk, biztosan nem fogunk csalódni.
