2009-ben április 22-ét az ENSZ hivatalosan is a Föld napjának jelölte meg.

Ebből az alkalomból most egy rendhagyó KultTippel készültem.

Arra gondoltam, összekapcsolom a kellemeset a hasznossal, és néhány természet- és környezetvédő filmre hívom fel a figyelmet.

Engem egyébként mindig is lebilincselt ez a téma, ha rajtam múlna, minden napot a Föld napjának nyilvánítanék, hiszen olyan csodálatos ez a bolygó, és nehezményezem, hogy mi emberek ennyire kizsákmányoljuk, tönkretesszük.

Ki gondolná, hogy Sir David Attenborough, a természetfilmek atyja idén 96 éves lesz.

Az „Anglia nemzeti kincse”-ként is emlegetett tudós valószínűleg élete utolsó alkotásában összegezte hitvallását az „Egy élet a bolygónkon” című filmjében.

A mű a Netflixen található, és egyszerre tekinthető természet-dokumentum és -önéletrajzi filmnek is.

A film legmeghatározóbb üzenete számomra:

„Ha gondoskodunk a természetről, akkor a természet is gondoskodik rólunk.”

Aki ismeri Attenborough-t, az tudhatja, hogy filmjei szemet gyönyörködtető természeti csodák látványában bővelkednek, de ugyanakkor kíméletlenül és őszintén kijelenti, hogy ezek a csodák hamarosan eltűnnek Földünkről, amennyiben mi emberek nem változtatunk a hozzáállásunkon.

Egy másik film, amely szintén Földünkről szól: „Kiss the Ground”, azaz „Becsüld meg a Földet” címmel hívja fel figyelmünket bolygónk termőföldjeinek minőségére.

Megrázó az a tény, hogy a műtrágyák, a mérgező permetezőszerek, a szintetikus vegyszerek szinte teljesen kiölik a talajban lévő mikroorganizmusokat, így felborítva, megbontva annak  természetes egységét, és ennek következtében akár évtizedek múlva teljesen elfogyhat az egészséges, élettel teli termőföld a bolygónkról.

Megtudhatjuk azt is, hogy a talaj a növények gyökerein keresztül egyedülálló módon képes elraktározni a légkörben keringő szén-dioxidot.

A filmet Woody Harrelson narrálja, aki ennek az ügynek elkötelezett élharcosa, de természetesen megszólal számtalan talajszerkezet-kutató, sikeres gazda, és maga a francia mezőgazdasági miniszter is, aki a 2015-ös Klímacsúcs találkozón bevetette az ehhez a témához kapcsolódó terveit, de sajnos a politika itt is felülírta a józan gondolkodást…

A harmadik alkotás, amelyet e témában mindenképpen javasolnék, szintén egy a Netflixen szereplő minisorozat: „A legszebb nemzeti parkok”

Nem más, mint Barack Obama kísér végig minket olyan édenkerti, csodálatos tájakon, mint a chilei Patagónia, a Monterey-öböl, a Gunung Leuser Nemzeti Park Indonéziában, továbbá megannyi gyönyörű hely, ahol az emberi kéz még nem végzett pusztító tevékenységet.

Reményteljes ezeket a filmeket nézni, egyrészt mert felfoghatatlan, hogy hogyan képes a természet ennyi varázslatos, színpompás, fantáziadús élőlényt kreálni, másrészt elgondolkodtató, hogy az emberi faj nélkül a bolygó él és burjánzik, sőt történjen bármi, az ökoszisztéma idővel regenerálódik, visszaveszi, ami neki jár.

Kérdés, hogy az emberiség hol lesz akkor?

Amikor tehát azt mondjuk, „Óvjuk a Földet!”, nem fogalmazunk egészen pontosan. Valójában azt kellene mondanunk: „Az emberiség fennmaradását óvjuk a Földön!”

Hiszen a jó öreg Föld bolygó több milliárd éves lakosa az Univerzumnak, ellentétben velünk emberekkel… így aztán nem ártana tanulni tőle ezt-azt.